KUTATÁS

Milyen ma nőnek és férfinak lenni Magyarországon?

Közös kutatásunkban arra keressük a választ, milyen értékek, érzések és elvárások formálják a mindennapok női és férfi megéléseit és minőségeit.

Vizsgáljuk a munka–magánélet egyensúlyát, az önismeret és az érzelmi intelligencia szerepét. Milyen értékek, érzések és ideálképek határozzák meg a mindennapokat? Hogyan hat mindez a párkapcsolatokra, a munkára, a családra és az önmagunkról alkotott képre?
Arra keressük a választ, hogy hogyan élhetjük tudatosabban a női és a férfi szerepünket a sokféle különböző szerepeink mellett.
Célunk, hogy ne feltételezésekből induljunk ki, hanem valós tapasztalatokat gyűjtsünk össze, és így lássuk tisztábban a mai magyar valóságot.

A kitöltés anonim és mindössze néhány perc – az eredmények pedig segítenek közösen tisztábban látni a mai magyar valóságot.

Miért tartjuk fontosnak?

A pszichológia és a társadalomtudomány is hangsúlyozza: identitásunk és jóllétünk sok minden más mellett azon múlik, mennyire tudjuk összehangolni a különböző szerepeinket – legyen az munka, család, párkapcsolat vagy önmagunk fejlesztése.

A férfiakkal kapcsolatban gyakran halljuk a vádat, hogy hiányzik az érzelmi intelligencia és a mélyebb önismeret. A kutatás segít tisztábban látni, hogy ez valóban így van-e, mit is jelent ez pontosan, vagy esetleg épp az ellenkezője derül ki: sok férfi jóval tudatosabb és nyitottabb, mint ahogy a sztereotípiák mutatják. A kérdés nyitott.

A nőknél más dilemmák kerülnek előtérbe. Vajon minden szerepben „jól vannak-e” a nők? Az anya-szerep mennyire domináns és miért, és ha domináns, hogyan hat a szenvedély és intimitás jelenlétére a párkapcsolatban? A modern nők mennyire vesznek át klasszikus maszkulin szerepeket – például az anyagi biztonság megteremtését vagy a döntéshozói feladatokat? És hogyan hat mindez a boldogság szubjektív megélésére?

A coachingban és a pszichológiai gyakorlatban is látszik: a legnagyobb kihívások a munka–magánélet egyensúlya, az elvárások nyomása, valamint a „kinek akarok megfelelni?” kérdése körül jelennek meg.

Hogy érhetem el az eredményeket?

A válaszokat összesítve és anonim módon dolgoztuk fel. Az eredményekből nemcsak statisztikákat készítettünk, hanem olyan felismeréseket is kerestünk, amelyek segítenek jobban megérteni saját működésünket és mások szerepeit.

Az elemzés segít, hogy tisztábban lássuk, mi határozza meg a férfiak és nők életét ma itthon – és hogyan lehetne kiegyensúlyozottabban, tudatosabban élni. A publikáció eléréséhez iratkozz fel a hírlevelünkre, vagy írj nekünk: hello@csordasizabella.hu

EREDMÉNYEK DIÓHÉJBAN

730 fő vett részt az anonim kutatásban

A kérdőívek anonimak, kitöltésük néhány percet vett igénybe. Köszönjük mindenkinek, aki a kitöltéssel hozzájárult ahhoz, hogy egy teljesebb képet kapjunk!

1. A női túlterheltség strukturális jelenség, nem egyéni kudarc.
 A női válaszadók közel 25%-a jelöli meg a kimerültséget gyakran megélt állapotként, és ezen csoport mintegy kétharmadánál megjelenik az önreflexió és a határok iránti igény. A láthatatlan munka nemcsak fizikai (szervezés, gondoskodás), hanem érzelmi jellegű is (figyelem, készenlét, kapcsolattartás), amelynek elismerése rendszerszinten hiányos.

2. A női autonómia vágya nem a kapcsolat ellenében keresi az utat.
 A nők közel fele (48–52%) olyan változást szeretne, amelyben önállóbb döntéseket hozhat, miközben kapcsolatban marad. A válaszok harmadában mindez bűntudatmentesség iránti igénnyel társul, ami arra utal, hogy a feszültség nem a kapcsolatok elutasításából, hanem az önfeladásból fakad.

3. A férfiak érzelmi terhelése kevésbé verbalizált, de jelen van.
 A férfiak csupán 10–12%-a jelöl meg expliciten kimerültséget, ugyanakkor a szöveges válaszok elemzése alapján a fáradtság, elszigeteltség és visszahúzódás implicit módon gyakran megjelenik. Az érzelmi munka nyelve a férfi oldalon szegényesebb, ami félreértésekhez vezet.

4. A kapcsolati feszültségek nagy része nyelvi és szerepelvárási különbségből fakad.
 A nők gyakran felelősségteljesnek és jó szándékúnak látják partnerüket (75–80%), miközben az érzelmi elérhetetlenséget is megélik (55–60%). Ez a kettősség nem ellentmondás, hanem eltérő szocializációs minták következménye.

5. A változás kulcsa a kimondhatóság.
 Az adatok azt mutatják, hogy ahol megjelenik a kimerültség felismerése, ott nagyobb eséllyel indul el tudatos szerep- és működésváltás – nőknél expliciten, férfiaknál gyakran késleltetve.

Ez a kutatás egy közös tanulási folyamat széleskörű részvétellel. Mindazonáltal örömmel látjuk, hogy a kérdőív kitöltése arra sarkallt néhány kitöltőt, hogy támogatást kérjen saját helyzetében tőlünk vagy másoktól. Meglátásunk szerint ez bátorságot igényel a mai Magyarországon. Ha komplexebb megértésre vágysz saját női vagy férfi szerepeddel kapcsolatban, vedd fel velünk a kapcsolatot!

Köszönjük a részvételt és köszönjük az érdeklődést!